Drága Olvasók! Nem tudom, ki van még itt ilyen hosszú kihagyás után... De elhoztam a következő fejezetet. Sajnos időközben Tamara visszamondta a bétázási szerepet, így másik embert kellett találnom, ami sikerült is, méghozzá Lyla Campbell személyében, a nevére kattintva bekukkanthattok a blogára, ahol egyébként írt egy ajánlót a fordításról, ezúton is szeretném neki még egyszer megköszönni. A Ti véleményeiteket pedig szívesen várom, történik egy pár meghökkentő esemény, emlék, úgyhogy ne fojtsátok magatokba, mit gondoltok. Jó olvasást!
- Kicsim, ez egy elég hosszú
történet. Mi lenne, ha arról beszélnénk inkább, hogy voltál az elmúlt időben? –
kérdezi a mamám, majd mosolyog rám. Nem tudom miért, de bizalmatlan vagyok vele
kapcsolatban. Valami történt, csak nem akarja elárulni, mi.
- Mama, tudni szeretném, miért
szöktem meg – felelem, és erősebben megszorítom Eric kezét, csakhogy ne
történjen még valami rossz. Pár nap a Bátraknál, és többé már nem igazodok ki
magamon sem.
- Azt nem tudom, Leah. Tényleg
azt hiszed, hogy egy kis vita ilyen „átkot” vált ki belőled? – teszi fel a
kérdést. De mit jelentsen ez? Tényleg azt hiszi, hogy visszatérek hozzá?
Csodálkozom, hogy Eric nem
avatkozik közbe. Csak egyszerűen áll mellettem, és van nekem.
- Igen, azt hiszem. Ha ez a vita
semmit sem jelentett, akkor elmondhatod, miről szólt.
- Kérlek, hagyd abba – mondja, és
letöröl egy könnycseppet a szeméből. Először is, meg vagyok lepve. De aztán
megkérdezem magamtól, hogy ez az egész csak egy álom-e. Bízom a saját anyámban,
hogy csak valamit eljátszik.
Ez csak egy érzés, hiszen az
utóbbi időben nem sokat ülhettem a fejemen. És ha a megérzéseimben nem
bízhatok, akkor kiben?
- Mama... – mondom. Fel akarok
állni, de Eric visszanyom a helyemre, és a fejét rázza. Ülve maradok, és a
mamámat figyelem, ahogy előkap egy kendőt, és egy túlzásba vitt mozdulattal letörli könnyeit.
- Hát jó... – motyogja. – Ha
ennyire égetően érdekel téged, muszáj leszek elmesélni neked – kezdi, de előtte
még rám néz. – Egy-két dolgot a fejemhez vágtál. Nem tudtam elhinni igazán,
hogy ilyen valaha is megtörténhet. De téged mintha kicseréltek volna.
Követelted tőlem az igazságot. Azonban abszurd volt, minden vádad pedig hamis.
Nem hittél nekem.
- Milyen vádak? – a kérdés nem
tőlem, hanem Erictől származik, miután megszólalni sem bírok. Némán a mamámra
nézek, tudnom kell, hazudik-e nekem. Őszinte vagyok, könnyen rájöhetnék. Így
születtem.
- Azt hitte, hogy valami közöm
volt az apja halálához. De szerettem a férjemet, soha nem vitt volna rá a lélek
őt is megsebezni – válaszolja elhaló hangon.
- Jó. Kérem, menjen ki, szeretnék
egyedül beszélni Leah-val – mondja Eric rövid hallgatás után. Döbbenet ül a
mamám arcára, de aztán feláll.
Az ajtónál megáll, és rám néz.
Szomorúnak és elhagyatottnak tűnik. Szó nélkül elmegy, kettesben hagy Eric-kel.
- Egy szót sem
hiszek – mondom, amint becsukódik az ajtó. Felnézek Eric-re.
- Én nem vagyok Őszinte, nem
tudom megbecsülni, viszont nekem is feltűnt, hogy valamit rejteget.
- Ahogy majdnem mindenki –
motyogom, aztán eszembe jut, hogy voltaképpen mérges voltam Ericre.
A tekintetemet az előttem lévő
falra emelem, és eltöprengek mamám szavain. Nem, semmi
sem ébreszt fel bennem emléket.
- Kérlek, ne legyél megint velem
ilyen. Úgy a legjobb neked, ha nem tudod meg, mi folyik itt. Csoda, hogy
senkinek nem tűnt fel, hogy együtt voltunk a Művelteknél – mondja,
és maga felé fordítja a fejem, hogy ránézzek
- Kiabálj velem, amilyen hangosan
akarsz, csak ne ignorálj.
A szemeibe nézek, és amit bennük
látok, jobban összezavar, mint a szavai. Sebezhetőség. Ki gondolta volna, hogy
egy olyan valaki, mint Eric, sebezhető? Talán én megsebezhetem?
- Persze, rendben van. Igen, én
csak egy buta kislány vagyok, úgysem érthetek semmit...
– suttogom, és felállok. Eric nem tartóztat fel, azonban érzem a pillantását a
hátamon.
~
Kint a folyosón még mindig ott
áll Ty. Mosolyog rám, és önkéntelenül vissza kell mosolyognom. Be kell
vallanom, hiányzott nekem.
- Szép, hogy viszontláthatlak. Hiányoztál,
ahogy mindenki másnak is. De főleg nekem – mondja, és karjaiba húz. Finoman
ellököm magamtól. A túl sok fizikai kontaktus nem jó.
- Te is nekem, tényleg. Azonban
remélem világos, hogy itt fogok maradni – magyarázom, és a szemeibe nézek.
- Micsoda? De én azt hittem... A
mamád úgy gondolta, visszajössz velünk. – A fejemet rázom, és egy barna
hajtincset a füle mögé simítok.
- Nem, itt maradok, ameddig ki
nem dobnak. Nem tudok az Őszintéknél való életemre emlékezni, itt jól érzem
magam – magyarázom neki.
- Érthető. Volt, mikor miattam is
otthon maradtál. Mindig is az volt az álmod, hogy Bátor lehess. Az alkalmassági
vizsgád is ezt mutatta. Mikor erről meséltél nekem, összetörted a szívem.
Tudom, hogy el kellett volna engedjelek, de nem tudtalak – meséli, de én csak
tátott szájjal bámulok rá. Ennek így már van értelme.
- Az alkalmassági vizsgám szerint
Bátor vagyok? – Van olyan tulajdonságom, amik a Bátrakhoz fűznek. Világos,
miért verekedtem Peterrel. Hogy az a Művelt, akinek a nevét
már elfelejtettem, miért tartott Bátornak.
- Igen, ide tartozol. Ezzel
egyértelmű, hogy ide akartál jönni – mondja szomorúan.
- Nem – azonnal ellenkezek. –
Biztos vagyok benne, hogy nem akartam idejönni. Elmenekültem otthonról, és ki
kell találnom, mi okból. – Remélem, megérti a magyarázatomat, bár az arckifejezése
valami mást sugall.
- Veszekedtél az anyukáddal, a
bátyádat valahogy nem tudtad sajnálni, és én... Én persze nem vagyok Peter. –
Az utolsó szavakat csak suttogja. Ezt még mindig nem vagyok képes elhinni.
Szemmel láthatólag korábban egy másik személy voltam. Be kell vallanom, valami összeköt Peterrel. De a csók előző éjjel nem sokat
váltott ki belőlem. Úgy összezavart, mint még soha.
- Nem, nem ezen
múlik... és nem is rajtad, vagy Peterön – mondom, és hevesen megrázom a fejem.
- De láttam, mennyire szomorú
voltál, mikor elment – válaszolja Ty, és elfordul tőlem.
- Ty... – mondom, s a kezemet a
vállára helyezem, de lerázza róla.
- Rendben van, boldogulok vele.
- Semmit sem akarok Petertől, még akkor sem, ha úgy gondolod. Szinte semmire se emlékszem.
– Körbefutkosok körülötte, hogy az arcába nézhessek. Ő a legjobb barátom, és az
is marad, tök mindegy, mi volt.
- Igen, ezt elhiszem. És az a dolog Peterrel... nos, úgy néz ki, te inkább arra a fekete
hajú alakra buksz – mondja, és a tekintete még mindig a földre mered.
Miért nem tud rám nézni?
- Ericre? – kérdezem nevetve. – Nem,
valamit félreértettél.
- Ha te mondod. Pedig úgy nézett ki, mintha már járnátok – mormolja maga elé.
- A bébiszitteremet kell
játszania, és attól függetlenül, hogy sok időt kell vele töltenem, még nem
jelent semmit – mondom neki, de nem úgy néz ki, mint akit meggyőztem volna.
- Oké, vissza a kérdéshez, miért
szöktem meg. 99.9%-ig biztos vagyok abban, hogy a mamám miatt volt. Az nem
csekély vita lehetett. Több annál. El tudnád mondani, mi történt az apukámmal?
– kérdezem, és reménykedek, hogy válaszra méltat.
- Az apukáddal? Nem szívesen
beszéltél róla, csak annyit tudok, hogy a Műveltek valamit csináltak.
- Hogy hívták őt?
– Mikor a saját nevemet, mikor Peter nevét, és Ty nevét meghallottam,
előbukkant egy emlék.
- Mario Sisley.
Hallgass rám, kedvesem. Nincs
több időm. Jönni fognak.
Mikor kimondja az apukám nevét,
rögtön a hangját hallom a fejemben.
Meg kell ígérned, hogy nem
mondod el senkinek. Sem a mamádnak, sem Liam-nek.
Magam előtt
látom őt és a pár évvel fiatalabb énem. Ijedtnek tűnök.
Vigyázz magadra. Ezt ellened
is fel fogják használni. A Műveltek dolgoznak valamin, tudják, hogy én...
- Hé, Leah, hallasz engem? –
kérdezi Ty, felhúzott szemöldökökkel rám néz.
- Sajnálom, mit is mondtál? –
kérdezem tőle. Sóhajt.
- Csak annyit, hogy mennem kéne.
A mamád és Liam már előrementek. Tulajdonképpen azt hittem, velünk jössz.
- Nem maradhattok itt tovább? –
tudni akarom. Zavartan ránézek.
Nem. Kang akarta, hogy elvigyünk,
majd lelépjünk.
- Kikísérjelek? – kérdezem, de Ty
a fejét rázza.
- Megtalálom egyedül is az utat.
Add át Peternek az üdvözletemet... – és ezekkel a szavakkal eltűnik. Nem fordul
meg,, így csak utána bámulok.
~
- Miért nem tudod egyszerűen csak
elmondani nekem az igazat? Eric, kérlek! Nem vagyok annyira buta, mint te azt
gondolod, látom, mi folyik itt – mondom szemtől-szembe.
Mióta Ty elment, eltelt pár óra.
Trisszel és Christinával ettem, utána pedig Eric-kel akartam beszélni. Nem
futottam rögtön utána, úgyhogy még egyszer jönnie kellett hozzám. Elég
idegesnek tűnik.
Ebben a pillanatban a szobájában
vagyunk. Az ágyával szemben lévő falnak támaszkodom. Előttem áll, és a földet
figyeli. Ezután határozottan felkapja a fejét, és odajön hozzám, a kezét a
vállamra rakja. Állóan tartom intenzív pillantását.
- Már így is sokat tudsz. Nem
kockáztathatom, hogy Max rájöjjön erre.
Neki nyom a falnak, fogva tart, hogy ne tudjak könnyen megszökni. Zavarba ejt a törődő
hangja, de ezt is csak megjátssza. Ki tudja, mi mindent tesznek meg a Műveltek,
csakhogy más embereket manipuláljanak. Ki kell találnom, mit terveznek.
- Hogyan jönne rá? Nem fogom
senkinek sem elmondani – ígérkezem, reményteljesen ránézek, de csak a fejét
rázza. – Hogy lehet valaki ilyen makacs... – motyogom, és megpróbálom
ellökni magamtól, de Eric erősebb, mint én. Előrehajol, s a hosszú
fekete haja csiklandozni kezdi az arcomat.
- Nem akarlak veszélybe sodorni.
Meg tudnád érteni?
A szívem egyszerre gyorsabban
ver, a szám résnyire nyílik, s hitetlen szemekkel nézek rá. Mióta érdekli a
jólétem?
Egyikünk sem
mond semmit. Az arca nagyon közel van az enyémhez, mögöttem pedig fal van. Nem
tudok hátrálni. És nem is akarok.
A következő pillanatban a homloka
az enyémmel érintkezik. Érzem meleg leheletét a bőrömön. A gyomrom bukfencezik
egyet, miközben a szívem olyan hangosan dobog, hogy voltaképpen ő is hallja. A
tekintete az ajkam és a szemem között cikázik.
Végül veszi a bátorságát, és
megcsókol. Gyengéd csókot egyszer sem vártam el olyantól, mint Eric, viszont
már elégszer csalódtam benne. Azonban nem én vagyok az egyetlen, aki közülünk
ideges. Ő is az. Egy pillanattal az után, hogy megcsókolt, el
is választja ajkainkat, és rám bámul. De nem vagyok ezzel megelégedve,
többet akarok. Több kell. Gondolkodás nélkül a karomat a nyaka köré fonom, és
magamhoz húzom. Mikor a szánk újra találkozik, olyan, mintha áramütés érne.
~
Ide-oda forgolódok az ágyamban,
de mégsem tudok visszaaludni. Nekem aztán mindegy, milyen késő van, csak itt
akarok feküdni, ameddig lehet. De mikor hirtelen zajt hallok, felpattan a
szemem.
A plafont bámulom, és rögtön
rájövök, rossz helyen vagyok. Ez nem a felavatottak hálóterme. Korábban le
kellett volna esnie, hogy valahol máshol vagyok, ott, ahol túl nagy csend volt.
Valaki mindig zajt csap, teljes csend nem létezik.
Mikor felülök, észreveszem, hogy
nincs rajtam semmi. Uram. Istenem. Mi történt előző éjjel? Felszedem a ruháimat
a földről, és olyan gyorsan felöltözök, amennyire az lehetséges.
Az utolsó dolog, amire emlékszem,
a köztem és Eric közt elcsattant csók. De lassan minden felidéződik, és
egyszerűen képtelen vagyok elhinni.
Eric kilép a fürdőszobából, egy
szál farmerban. A száját szorosan összepréseli. Elgondolkodtatónak néz ki.
Mikor felemeli a fejét és a szemembe néz, elakad a lélegzetem.
- Leah... – kezdi, de ő maga sem
tudja, mit mondhatna.
De én tudom, mit próbál mondani.
Ez az egész hiba volt. Nem történhet meg újra. Ennek egyszer sem szabadott
volna megtörténnie. Az emberek hibáznak, és ez megtörtént.
Lelkileg felkészülök a szavaira,
mert pontosan tudom, hogy fájni fog.
- Semmit sem kell mondanod,
tudom, hogy ez többet nem ismétlődhet meg. Megértem, ha nem akarod többé a
bébiszitteremet játszani. Rendben van, fogadok, Max mondani fogja Zeke-nek,
hogy át kell vennie a munkádat...
- Leah, fejezd be – mondja halkan
a szóáradatomnak véget vetve. Közelebb jön hozzám, és gyengéden cirógatja az
arcomat.
- Nem arról van szó, hogy nem
akartam, még egyszer megtörténjen. De ez túl veszélyes. Ha Max fülébe jut, nem
fog neki tetszeni. – Mélyen a szemembe néz. Semmit nem mondok,
így folytatja.. – Kérlek, egy szót se szólj erről. Nem akarom azt, hogy
emiatt másképp bánj velem, de...
- Kapiskálom, tartsam távol magam
tőled – mondom, és elhúzódom tőle. Megfordulok, majd az ajtóhoz sietek. Eric mögém áll, szorosan megfogja a vállam.
- Leah...
- Nem, minden rendben van.
Lerázom a kezét, és eltűnök a
szobából. Kint a folyosón elkezdek remegni. Úgy érzem magam, mintha egy sötét
sarokban bujdosnék, és soha nem jönnék újra elő.
Gyorsan letörlöm a könnyeimet,
amik a szemem sarkában felhalmozódtak. Erősnek kell maradnom. Nem hiába vagyok
bátor. Ó, igen, az vagyok, és meg is mutatom nekik!
Drága Leia!
VálaszTörlésEz nagyon eseményes rész volt, megérte várni rá. :) Eric nagyon cuki volt *.* És na arra a csókra és a többire nem nagyon számítottam. Kíváncsi vagyok mit történt az apjával. Egyre több kérdés lett mint válasz. Imádtam.
xx ölel, Helena Z.
Kedves Helena!
TörlésIgen, szerintem is az volt! Hamarosan kiderül, mi történt vele, a kérdésekre pedig sorjában választ kap az ember.
Köszönöm, hogy írtál!
Ölel,
Leia
Drága Leia!
VálaszTörlésTudom, hogy már a hétvégén megígértem, hogy el fogom olvasni ezt a részt, főleg, hogy fel is hívtad rá a figyelmem , mennyire eseménydús lesz... így szánom-bánom, amiért csak most értem el idáig. Mert ez aztán a rész! Hű, de még milyen rész! A csók valójában nem lepett meg, azt már nagyon is vártam, de a vége... nem tudom elhinni, hogy tényleg szexeltek. Egyébként pedig nagyon aranyos, ahogy Eric megpróbálja megvédeni, de Leah helyében én nagyon-nagyon kibuknék ettől, mert nem tudnám elviselni. Ez olyan, mintha gyengének tartaná, vagy nem? Jut eszembe, most, hogy kiderült, a teszten eleve Bátor lett az eredmény, minden világos. Eddig Elfajzottra gondoltam, de ez így sokkal eredetibb <3
Kellemes hetet!
Millio puszi Xx szeretlek <3
Drága szerecsendiom!
TörlésÖrülök hogy tetszett a rész, ezért is sürgettelek, hiszen imádod Leah-Eric párost. :)
Igen, szerintem is eredetibb, és inkább ez a meghökkentő, hogy csak Bátor, mikor az ember arra számít, hogy hú, tuti Elfajzott, és lám, mégsem. Nem kell mindenkinek Elfajzottnak lennie. :D
Neked is így utólag! <3
Ölel,
Leia
Szia Leia!
VálaszTörlésNekem nagyon bejön ez a Leah-Eric páros ahogy te mondtad és már hetek óta várom az új részt, ezért megkérdezem hogy mikor lesz fent?Már szinte kétóránként néztem a blogodat mikor rakod már végre fel... imádom a sztoriaidat!!!!!Nagyon de nagyon tetszenek.....és hogy még Tris és Christina,Négyes,Peter meg a többi felavatott is benne van de cukker ez nekem nagyon bejön.....szóval már nagyon várom a folytatást és linkelj vagy bármi én várom.:D
Puszi..puszi! <3 Vivi
Drága Vivi!
TörlésÖrülök, ha szereted a párost, ilyenkor olyan jó érzés tölt el, hogy nem valami rossz fanfiction fordításába kezdtem bele. Szinte két óránként? Te jó ég, nagyon szépen köszönöm, ha elmondom a történt írójának is, biztos nagyon fog örülni neki, hogy ennyire szereted! Viszont nem az én sztorim, így inkább maradjunk a fordítás szónál, a félreértések elkerülése végett. Ez is az egyik oka volt, hogy fordítani kezdtem, hiszen az emberek többsége megszerette a felsorolt karaktereket, így jó újra velük egy kalandot átélni. :)
Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, amiért még nem hoztam a részt, főleg, hogy még fogalmam sincs, mikor fogom tudni hozni, de azért igyekszem!
Ölel,
Leia <3
Szia Leia!
VálaszTörlésMost találtam rá az oldaladra. Hmmmm, csak annyit tudok írni, hogy még még még :). Nagyon tetszik és sok köszönet, hogy ennyi munkát fektetsz a fordításba. 1 dologban teljesen biztos vagyok. Egy újabb olvasóra tettél szert :).
Köszönet még 1x. Rita
Drága Rita!
TörlésNagyon örülök a szavaidnak, hogy értékeled a munkámat, tényleg igyekszem, és ha tudok, fektetek rá időt. Köszönöm szépen, hogy olvasol, és remélem, a továbbiakban is itt maradsz!
Én köszönöm! <3
Ölel,
Leia
Szia! :)
VálaszTörlésMost találtam rá a történetedre, és teljesen odavagyok érte:) Ha lehet ilyet kérdezni, mikor érkezik a folytatás?:)
Üdv,
Dotty
Kedves Dotty!
TörlésNagyon örülök, ha ennyire tetszik a fordítás, és persze, hogy lehet kérdezni, már dolgozom a fejezeten, csak a vizsga miatt nem sok időm volt eddig, szóval remélhetőleg hamarosan érkezik. :)
Legyen szép napod!
Üdv,
Leia