Drága Olvasóim! Ugye itt vagytok még? Elhárult a probléma, amiért nagy köszönet jár Lyla Campbellnek, illetve Komlósi Csillának is, köszönöm nektek még egyszer a segítséget.
Szerintem ez a fejezet tetszeni fog Nektek, szerecsendio kapott belőle részletet, és odáig volt érte, remélem Ti is így fogtok érezni. A fejezetben kiderül, mi az oka annak, hogy elszökött otthonról Leah, de csakhogy húzva legyen az agyatok, függővégre lehet számítani, és ehhez kapcsolódik, hogy még nem tudom, mikor fogom tudni hozni a következő fejezetet, még átolvasás alatt van Tamara által, úgyhogy előre is sajnálom, ha sokat fogok vele késni. Na de befejezem, jó olvasást kívánok, véleményeket pedig szívesen várok! :)
Másnap reggel rosszkedvű vagyok.
Hogy Eric vagy Peter az oka, nem tudom. A rossz az, hogy Peter megcsókolt, és
utána egyből Ericre kellett gondolnom. Hogy lehetséges ez? Lehet, korábban
szerelmes voltam Peterbe, de most mégsem vagyok az. Nem értem...
- Hé, minden rendben veled? –
kérdezi Christina, és rám néz. Ismét a szimulációs helyiséghez megyek a
többiekkel, az ajtóban várakozok velük. Egy pillanatra Peterre nézek, a
tekintetünk találkozik, azonban ő hamar elkapja a fejét. Újra Christinára
nézek, és motyogom:
- Minden a legjobb, ne aggódj!
- Leah, ha van valami,
elmondhatod nekem. Azt hittem, barátok vagyunk – mondja, és mosolyog, de én
csak a fejemet rázogatom.
- Sajnálom, ezek az én
problémáim, egyedül is boldogulok velük.
Felállok és egyszerűen elmegyek,
viszont tisztában vagyok a hátamon lévő tekintetekkel. Eltűnődnek azon, hogy mi
baj lehet velem. Egyesek aggodalmaskodnak, mások pedig kárörvendnek. Molly és
Drew mindig gúnyosan néznek rám. Kíváncsi vagyok, Peter mondott-e rólam nekik
valamit.
Emlékeztetnem kell magamat, ki
voltam. Ez az egyetlen módja, hogy uralkodjak magamban a káosz felett. De
hogyan csinálhatnám? Peter az egyetlen itt, aki ismert engem korábbról. De úgy
vélem nem akar velem arról beszélni. Csak sebet ejtene magán, és már így
is eleget emlékeztettem a múltra.
Lógatom a fejem és átvándorolok a
Kúton. Találkozok egy-két emberrel, azonban egyik sem szól hozzám. Nem tartozom
ide, soha nem is fogok. Mindig csak egy Őszintét fognak látni bennem.
De nem vagyok az. Többé már nem.
Miért nem érti meg ezt senki?
Bárcsak soha ne kötöttem volna itt ki! Soha ne ugrottam volna be a vonatba...
Igazából a két csoport nélküli a hibás. Ha valamikor egyszer összefutok velük,
megbánják. Na jó, ismét Bátorként gondolkodok. Úgy kéne, mint egy Őszintének,
csak erre már képtelen vagyok.
- Itt bujkálsz – hallok hirtelen
egy mély hangot, összerezzenek. Azonnal rájövök, ki áll mögöttem, de nem akarom
látni. Úgyhogy szimplán tovább megyek, és úgy teszek, mintha nem hallottam
volna őt. Miért kell rám gondolnia? Vagy lehet, valaki mást keres.
- Leah! – hív, de makacsul
figyelmen kívül hagyom. Viszont a következő pillanatban átkarolja a derekamat
és megfordít. Szorosan előtte állok, a szívem kihagy egy ütemet. Francos szív,
ez meg mi? Nyelek egyet, és a szemébe nézek.
- Mit akarsz? Nincs szükségem
bébiszitterre, nem kémkedek senki után sem.
- Még mindig haragszol rám, ugye?
Értsd meg, hogy egyszerűen nem árulhatom el neked.
- Igen, jó, de most hagyj végre
elmenni – mondom dühösen, és elszakítom magam tőle. Mi a baj velem, miért nem
tudok nyugodt maradni?
- Látogatóid vannak, és el kell,
hogy vigyelek hozzájuk – magyarázza, mielőtt újra meglóghatnék.
- Komolyan mondod? – kérdezem, és
zavarodottan rá nézek. Mégis ki akar meglátogatni? Senki sem tudja, hogy itt
vagyok.
- Max beszélt Jack Kanggel. Az
anyukád, a bátyád, és valami Ty eljött, hogy beszéljenek veled. Az anyukád megkönnyebbültnek tűnik, nem számolt azzal, hogy
valaha is előkerülsz. Azt mondta, vitatkoztatok egymással, mielőtt megszöktél.
Kang az Őszinték vezetője.
Világos, hogy ez mit jelent; vissza kell mennem hozzájuk. Nem, én itt akarok
maradni. És nem tudom elhinni, hogy csak azért, mert a mamámmal perben álltam,
elfutottam.
- Nem, én nem megyek velük, Eric.
Nem akarok visszamenni az Őszintékhez, itt maradok, nem érdekel, mennyire
akartok megszabadulni tőlem.
- Leah, ne már. Csak beszélni
szeretnének veled. És senki sem akar megszabadulni tőled.
- Persze, te gyűlölsz a
legjobban.
Bámul engem, és először be kell
rekednie, mielőtt válaszolna nekem.
- Nem, ez nem igaz. Nem utállak.
Soha nem tudnálak... – Most tényleg kiejtette az előző szavakat a száján, vagy
csak elhitetem magammal? Ilyet soha nem mondana, viszont a tekintete valami
mást sugároz. Kikerülöm és elnézek mellette.
- Leah! – szól valaki, de a hang
nem Erichez tartozik. Körülnézek, az illető felém fut.
- Ty – suttogom, és kimeresztett
szemekkel nézek rá. Utánam keresgél, és mikor észrevesz, nem ismer meg először,
de aztán az arca felderül, s odarohan hozzám.
Amikor ideér, egy hosszú
öleléssel magához húz, és élvezem, hogy a karjaiban lehetek. Hosszú ideig senki
sem ölelt meg. Eric megköszörüli a torkát, amikor egy ideig
semmi jelét nem adjuk annak, hogy elengednénk egymást. De mit várt? Hogy
a legjobb barátomat egyszerűen lerázom?
- Az irodámban kell maradnotok. A
többiek is ott vannak még? – kérdezi Eric élesebb hanggal, és fixírozza Ty-t,
aki összerándul egy kicsit. Bólint.
- Csak látnom kellett őt –
mondja, majd rám néz. – Hiányoztál, Leah. Másképpen nézel ki.
- Na, ja, alkalmazkodni kell –
mondom, és vigyorgok rá. Visszavigyorog, és be kell vallanom, tényleg örülök,
hogy láthatom őt. Viszont a mamámmal vagy a bátyámmal már nem akarok beszélni.
- Jöttök? – kérdezi Eric
idegesen. A szememet forgatom.
Nevetve futok Ty-jal mögötte, de
mikor az irodája előtt állunk, a gyomrom összezsugorodik. Eric ki akarja nyitni
az ajtót, de visszatartom.
- Nem. Nem tudom megtenni, nem
akarok velük társalogni.
Ty oldalról rám néz. – Aggódnak
érted, mindenekelőtt a mamád. Az egészért magát hibáztatja. Beszélj vele, azt
hitte, elveszített téged.
Behunyom a szemem, mélyet
lélegzek, majd bólintok. Eric kinyitja az ajtót, és ott ül a mamám könnyes
szemekkel, bátyámmal az oldalán. Felnéz, és mikor felismer, letörli a könnyeit,
aztán feláll. Jön hozzám, de gyorsan sietek az írósasztal másik oldalára, és
leülök Eric helyére. Mama arckifejezése szomorú, de újra helyet foglal Liam
mellett, Ty pedig mögöttük állva marad. Eric felhúzott szemöldökökkel mered
rám, azonban szólni nem szól semmit.
- Hogy szökhettél meg csak úgy?
Széttörted ezzel a mamánk szívét – szól Liam egy kis idő után, és rám pillant,
amit viszonzok, de nem tudom, mit válaszolhatnék. Fogalmam sincs, mi miatt folyt
vita köztem és a mamám közt.
- Nem tudom – felelem őszintén.
Liam bámul rám.
- Idejöttél, de nem tudod, miért?
- Én nem akartam ide jönni, én
egyszer csak...
Eric a vállamra helyezi a kezét,
és rám néz. Ők hárman nem tudják, hogy elveszítettem az emlékezetemet.
- Tudnotok kell, hogy Leah
emlékei elvesztek, mikor elmenekült. A Központunk előtt találtuk meg, majd
befogadtuk. – Eric visszahúzza kezét, és úgy tűnik nekem, mintha meg akarna
állítani. Kinyújtom a kezem és az övé után nyúlok. Nem nyugszik meg rögtön,
inkább ellöki a kezem.
- Micsoda? Mi történt veled? –
kérdezi mama döbbenten nézve rám.
- Nem tudom, alig emlékszem
valamire. Idővel előjönnek az emlékek, de nem tudok többet. Például a
megszökésemnek az okáról gőzöm sincs. Ez az egyik dolog, amire még rá kell
jönnöm – mesélem nekik.
- Leah, beszélhetnék veled
kettesben? – kérdezi tőlem a mamám. Kinyitom a számat, de nem tudom, mit
mondhatnék. A gyomrom azt üzeni, nem tehetem. Azt hiszem, ténylegesen ő volt az
oka, amiért elmenekültem. De nem csak egy ártalmatlan vita végett, több is
rejtőzik mögötte.
- Oké, de csak ha Eric is itt
maradhat. – Négy szempár szegeződik rám. Nem is tudom, mi ütött belém, de nem
akarok vele kettesben beszélni. Viszont miért nem kérdeztem meg Ty-t, hogy
marad-e?
- Rendben van. Tyler, Liam,
egyedül hagynátok minket, kérlek? – kérdezi mama mindkét fiúra nézve.
Bólintanak és kimennek. Ty dob felém még egy kérdő pillantást. Enyém és Eric
egymásba fonódott ujjainkra mered.
- Így jó neked? – kérdezem
Erictől halkan, majd felnézek rá.
- Nem nagy cucc – suttogja
vissza, és mosolyog egy pillanatig. Eric tud mosolyogni? Valakinek jó napja van
ma.
Nagyot lélegzek, és a mamára
nézek. – Miért veszekedtünk egymással?
Drága!
VálaszTörlésOMG! Hát ez még másodszorra is eszméletlen volt, és esküszöm megérte elküldenem a kívánt részletet, megérte az árát! Bár beszéltük, hogy a könyvben egyikünknek sem volt túl szimpatikus Eric, itt viszont nem lehet nem imádni, és azt hiszem, nem csak neki van jó napja, hanem nekem is. Az összefont ujjaik - bár ez a rész nekem egy kicsit gyorsnak tűnt, de egye fene, egyébként is vágytam egy ilyen jelenetre -, na meg az, ahogy kettesben beszéltek. Tudtam én, hogy sosem utálta a lányt. Szeretném jobban megismerni Tyt, Liamet, és Ó! Nagyon érdekel, mi történhetett a mamájával.. miért szökött el? Alig várom a folytatást!!
Kellemes ünnepeket már előre!
Millio puszi Xx szeretlek <33
Drága egyetlen, a csodálatos design készítője szerecsendio!
TörlésÖtödszörre futok neki a válasznak, egyszer sem volt képes elküldeni, úgyhogy... remélem most szerencsével járok.
Megérte? Rettentően örülök neki, ilyenkor érzem azt, hogy nem hiábavaló az, amit csinálok, nagyon köszönöm!
És igen, egyikünk sem rajongott érte igazán, egy seggfej, és ahogy olvasom a Négyes novellákat, nem változik róla a véleményem, viszont itt nem lehet nem bírni, minden közös pillanatukat örömteljesen fordítom.
Örülök, hogy várod a folytatást, igyekszem hozni. :)
Neked pedig utólag - és még egyszer - egészségben és sikerekben gazdag boldog újévet! <333
Sok-sok ölelés,
Leia
U.i.: Remélem egyszer már tényleg megölelhetlek. :') <3
Szia! :)
VálaszTörlésNem rég találtam rá a blog fordításodra és nagyon tetszik. Alig várom a következő részt.
xx ölel, Helena Z.
Kedves Helena!
TörlésÖrülök neki, hogy elnyerte a tetszésedet, és bocsánat a késői válaszért, csak a gépem meghülyült, és nem engedett válaszolni. Remélem továbbra is itt maradsz! :)
Ölel,
Leia
Szia! Most találtam rá a blogra és eszméletlenül tetszik!!! :)
VálaszTörlésEricet én sem bírtam, de imádom az olyan ficeket, amik megváltoztatják a véleményem. :)
Mikor lesz új rész? Nagyon kíváncsi vagyok rá!
<3 <3 <3
Blanka
Drága Blanka!
VálaszTörlésÖrülök, ha tetszik, illetve annak, hogy képes volt megváltoztatni a véleményedet, pacsi. :)
A rész pedig mint ahogy már látható, kint van. Köszönöm, hogy írtál! <3
Leia