Prológus

Sziasztok!

Húha, itt is lenne a prológus, már nagyon vártam, hogy megoszthassam Veletek, még most is izgulok egy kicsit. Köszönöm szépen a két emberkének, akik máris úgy feliratkoztak, hogy az ismertetőn kívül egy betű sem lett megosztva a történetből, hálás vagyok érte, s remélem többen lesztek, akiknek elnyeri majd a tetszését ez a fanfiction. Én imádom fordítani, bízom benne, hogy Ti pedig imádni fogjátok olvasni. :)

A fejezetek minden pénteken fognak érkezni, gondoltam ezt ide leírom, bár az információs modulban úgyis látható lesz.

A prológust az ugrás után találjátok! Jó olvasást kívánok!

Egyszerűen nem bírom tovább, mennem kell.

Nemrég a Választási ünnepségen az Őszinték mellett döntöttem. Született Őszinte vagyok, és úgy gondoltam, ezt meg is erősítem, viszont csak korlátokat szült nekem. Gondolják, hogy elárulom nekik a legintimebb titkaimat? Nem, egyértelműen nem. Talán mégsem vagyok igazi Őszinte, akkor sem, ha az alkalmassági vizsgámnak ez lett az eredménye.

Nem volt könnyű döntés, de itt vagyok. Egy vonaton ülök, amely ki tudja hová tart, de csak el akarok tűnni.
Hiányozni fog a családom, pont annyira, mint a barátaim. A családomból mindössze az anyukám és a bátyám maradt. Az apukám jó egy éve hunyt el, viszont nem akarok rá gondolni. Csak a közelmúltban jöttem rá az igazságra a halálával kapcsolatban.

A fejemet a falnak támasztom, és a tájat nézem, ami elhalad mellettem. Egyszer csak hallom, hogy a vagon ajtaja kinyílik, én pedig oda fordítom a fejem. Két férfi közeledik felém, mire felállok.

- Egy kislánynak nem kéne egyedül utaznia... – mormolja az egyik, s vigyorog rám. Több foga is hiányzik. Mindketten csoportnélküliek, mások nem is lehetnének.

- Akartok valamit enni? Adok nektek az enyémből – mondom, majd feléjük nyújtok egy szelet kenyeret.

- Önzetlen, mint egy Önfeláldozó – motyog a másik, és kiveszi az ételt a kezemből. – De sajnos nekünk ennyi nem elég.

Közelebb lépnek hozzám, mire megpróbálok kettejük között utat törni, de nem tudok menekülni, mert az egyik elkap. Erős fájdalmat kezdek el érezni a fejemben, aztán egyszer csak sötétség borít be mindent körülöttem.