Drága Olvasók! Csak én vagyok ennyire fáradt? Hét órám volt, az utolsó két angolon azt hittem nem bírom tovább és hazamegyek, és most itt vagyok, az új fejezetet osztom meg veletek, majd este moziba megyek Útvesztőt nézni. Közületek látta már valaki? Én a könyvet olvastam, imádtam, úgyhogy ha nem ismeritek, mindenképpen keressetek rá. :)
Na de a fejezetről... Nem valami hosszú, viszont történni fog benne egy s más, választ kaptok pár kérdésre, remélem elnyeri a tetszéseteket, illetve fordításilag nem erre vagyok a legbüszkébb, mert nagyon nehéz volt fordítani, de azért szörnyű nem lett. :)
Jó olvasást kívánok!
- Te... – csuklik el a hangom. Nem tudom, mit kéne mondanom. Nem tudom sorba rendezni az emlékeimet, de az biztos, hogy nem voltunk jó viszonyban. Viszont ki volt az a szőke hajú srác? Hallottam a hangját, mikor Christina a nevemet kiejtette
Peter odalép hozzám, és nem rejti
véka alá, hogy ismer engem.
- Emlékszel rám, ugye? Engem nem
lehet elfelejteni. – Önelégülten vigyorog. Legszívesebben megütném. Ezért az
arckifejezésért, és azért, amit azzal a fiúval művelt az emlékezetemben.
Felkelek, és szembeállok vele. –
Vagy inkább arról van szó, hogy utáltalak.
- Micsoda? Csak mert téged és a
legjobb barátodat egy kicsit idegesítettem? Ugyan már, Leah. Nem gondolod
komolyan. – Feldühít, ahogy ezt mondja. Úgy tűnik, több közöm van Peterhez,
mint Christinához. Meg kell próbálnom kiszedni belőle valamit. Maradj nyugodt.
- Hogy hívták? – kérdezem, és
reménykedek, hogy válaszol. Egyszerűen csak tudni akarom a legjobb barátom
nevét. Valami azt sugallja bennem, hogy igen is emlékszem rá.
- Nem emlékszel, hogy hívják,
viszont rólam tudod, ki vagyok? Elkeserítő... – öntelt lesz, azonnal hangtompítót
teszek fel neki.
- Ne áltasd magad, nem említette
volna a nevedet, ha nem emlékeznék rád – mutatok a mögötte álló lányra, akinek
a nevéről fogalmam sincs.
- Csak kifogásokat keresel. De
jó, az ostoba haverodat Tylernek hívják. Mindig csak úgy nevezted, hogy Ty.
Ty. Természetesen, hogyan tudtam
őt elfelejteni?
Hallom a nevetésünket, hallom a
beszélgetésünket. Valóban szerethettem.
Legalább most tudom, hogy nem
szándékoztam a Bátrakhoz jönni. Nem tudom elképzelni, hogy valaha is, de újra
látni akartam volna Petert. Ha Ty a legjobb barátom (volt), tudnia kell, miért
lógtam meg. Mesélhettem neki, vagy?
- Ti ketten olyan nevetségesek
voltatok. Egész idő alatt egymáson lógtatok. Biztos megszöktél, mert nem volt
elég tökös az a kis törpe... – Nem hagyom őt befejezni. Közvetlenül elé állok,
és a szemébe nézek. Talán kisebb vagyok, mint ő, de nem becsülhet alá engem.
- Nincs jogod így beszélni róla!
Nem számít, mi történt, biztos vagyok benne, hogy nem miatta jöttem ide.
- Ó, dühös vagy. De hé, mit
tehetek én arról, hogy egy olyan balek, mint Tyler, beléd lett szerelmes. Nos,
nem is te vagy a legszebb... – Nem akarom őt megverni, de az öklöm hirtelen az
arcába ugrik. Peter meglepődik, úgy, mint én, de mégis mit vár, ha provokál?
Megengedem? Biztosan nem.
- Te... – morog, és visszaüt.
Lehajolok, hogy elkerüljem a csapását. Megrúgom a lábát, mert még mindig lebecsül,
és a földre esik. Most már tényleg nagyon ideges, s felém rohan. Ütést érzek a
hasamban, vállról. Milyen gyávának kell lenni ahhoz, hogy egy lányt
megverjenek, úgy, hogy előtte provokálják. Ellenállok és visszaütök, úgy, hogy
bármit is látnék. Az ökölbe szorított kezem valami keménnyel
találkozik, hallom a reccsenést. De Peter nem adja fel, ahogyan én sem.
Nem távolodunk el egymástól,
akkor sem, mikor az ajtó kinyílik. Nem értem, miért vagyok ilyen ideges, csak
Peternek sikerütl jól felhúznia. Én magam sem tudom, mi a kirohanásom oka.
Szétszakítanak bennünket. Négyes megfogja Petert, de küzd, és maga körül
ütöget. Négyes kiviszi őt.
- Ne bámuljátok, menjetek enni! –
utasítja Eric a többieket. Szorosan tart, itt kell maradnom. Biztos kapok egy
alapos fejmosást. Peter mindkét barátja gyorsan elhagyja a szobát, Tris pedig
még egyszer visszanéz rám. Bólintok, és jelzem neki, hogy már képes vagyok
egyedül megbirkózni Eric-kel.
- Mi akart ez lenni? – kérdezi
tőlem, mikor már senki sincs itt. Elenged, és a kezemre nézek; ugye ez nem
igazi vér? Mit tettem?
- Ő... ő kiprovokálta. De én nem
akartam... Nem tudom, mi ütött belém. – Behunyom a szemem, és egy mély
lélegzetet veszek. Utálom az erőszakot. Hogy teheted ezt Ty-jal? Ne lógj
meg, tényleg a Bátrakhoz tartozol!
A szavaim meglepnek. Az erőszak
ellenkezője voltam, és most magamat csapom be. A fenébe is, ez az agyrázkódás,
vagy mi, mit művel velem?
Többé nem vagyok önmagam.
Leszek valaha olyan, mint
korábban?
- Bocsánatot kell tőle kérnem.
Akkor is, ha az ő hibája volt. Nem kellett volna felhoznia Ty-t. – Eric magasra
húzza a szemöldökét. Csodálkozom, hogy nem kiabál velem.
- Ty? – kérdezi. A hangja úgy
cseng, mint mindig, és hálás vagyok neki azért, amiért nem bánik úgy velem, mint
egy őrülttel. Az Őszinték egy szobába vittek volna, ahol megtörhetnek. A vitát
nem erőszak által, hanem szavakkal oldják meg. Lehet, hogy marad még egy darab
a régi Leahból.
- A legjobb barátom volt. De nem kell úgy
tenned, mintha érdekelne. Úgy vettem észre, hogy téged csak bosszant, hogy rám
kell vigyáznod. Sajnálom, mostantól megpróbálok uralkodni magamon. – Az ajtóhoz
akarok menni, de csuklón fogva visszaránt.
- Akár hiszed, akár nem, igen is
érdekel. Nem értem, hogy tudja valaki elfelejteni az életét. Elfelejteni, ki
volt. Nem úgy viselkedtél, mint egy Őszinte, inkább úgy, mint egy Bátor –
magyarázza. Meglepődök a mondandóján. De még jobban meglepődök
magamon. Nem azért, mert megütöttem Petert, hanem azért, mert megengedem
Ericnek, hogy hozzám érjen. Voltaképpen ki kéne szabadulnom a szorításából. –
Lehet, hogy idegesít ez a bébiszitter-munka, de te érdekessé teszed. Be kell
vallanom, hogy alábecsültelek téged. – Bámulok rá. Ez ugye nem egy mosoly volt,
vagy? Nem, csak tévedek. Eric nem az a fajta. – Nem sérültél le annyira, mint
Peter. Hol tanultál meg így verekedni?
Megvonom a vállamat. – Fogalmam
sincs. Elvesztek az emlékeim, tán elfelejtetted? – A fejét rázza, és végre
elengedi a kezemet. Eddig a hely meleg volt, de most már csak a hideg levegőt
érzem. Valami hiányzik.
- Menj enni. Nem fogom jelenteni
az esetet, ahogy Négyes sem fogja. – Biccentek, és kimegyünk a hálóteremből.
Még egy éjszakát sem töltöttem itt, de már is megvertem valakit.
Ki vagyok egyáltalán? Nem, ki
voltam?
Az egyetlen, aki a legtöbbet
tudja rólam, Peter. Beszélnem kell vele.
- Beszélnem kell Peterrel. Hol
van? – kérdezem Erictől, és megállok a folyosón. Ő is megáll, és meglepetten
rám néz.
- Tényleg bocsánatot akarsz tőle
kérni, annak ellenére, hogy provokált?
Gyorsan megrázom a fejem. –
Természetesen nem, csak beszélnem kell vele. Többet tud rólam, mint azt ő
beismerné. – Semmit nem mesélek el arról Ericnek, hogy visszatért egy emlékem.
Ha Peter és Ty barátok voltak, akkor tudnia kell rólam valamit. Többet, mint
hogy szeret engem.
- Rendben, odaviszlek. De utána
gyere enni, és ne keveredj vele újra vitába. A végén még ki kell, hogy
rúgjalak.
- Ne aggódj – válaszolom, és a
szemébe nézek. – Nem fogok ismét verekedni. Nem akarom, hogy valaki azt
gondolja, nem boldogulsz egy Őszinte lánnyal.
Drága Leia!
VálaszTörlésÚgy gondoltam, elolvasom ezt a részt egyfajta pihenésként, mert igenis fáradt vagyok, ezzel nem vagy egyedül. Sajnos még nem volt szerencsém az Útvesztő könyvhöz, de a filmet mindenképpen meg szeretném nézni, mert nem csak magát Dylant, de a történetet is nagyon szeretem. Azok a technikai effektek, minden Trailer készítő álmai... imádtam *-*
Nos, visszatérve a részre... tényleg nem volt szörnyű fordítás és tekintve, hogy azt sem tudnám lefordítani, hogy esik a hó, igenis büszke lehetsz magadra. Egyre jobban tetszik a drága főszereplő lányunk és kételkedem benne, hogy Őszinte lenne. Hogy CSAK Őszinte lenne. Szerintem olyan,mint négyes vagy Tris. Tévedek? Vagy ez túl nagy titok ahhoz, hogy eláruld? Alig várom a folytatást, hogy megtudjak mindent, amit Peter is tud. Apropó, szép verekedés volt :)
Pihend ki magad holnap <3
Millio puszi Xx
Drága szerecsendio!
TörlésBocsánat a késői válaszért, remélem nem haragszol, de köszönöm, hogy megszántál egy kommentárral, hogy szinte minden rész alá írsz, rettentően jól esik!
Lelőni pedig nem fogok semmit, úgyhogy ahogy mondani szoktam... várni kell. :)
Köszönöm még egyszer! Sok puszi! <33