2015. február 7., szombat

9. fejezet - A becstelenség teszi a rosszat lehetővé



Drága Olvasók! Nem tudom, ki van még itt ilyen hosszú kihagyás után... De elhoztam a következő fejezetet. Sajnos időközben Tamara visszamondta a bétázási szerepet, így másik embert kellett találnom,  ami sikerült is, méghozzá Lyla Campbell személyében, a nevére kattintva bekukkanthattok a blogára, ahol egyébként írt egy ajánlót a fordításról, ezúton is szeretném neki még egyszer megköszönni. A Ti véleményeiteket pedig szívesen várom, történik egy pár meghökkentő esemény, emlék, úgyhogy ne fojtsátok magatokba, mit gondoltok. Jó olvasást!


- Kicsim, ez egy elég hosszú történet. Mi lenne, ha arról beszélnénk inkább, hogy voltál az elmúlt időben? – kérdezi a mamám, majd mosolyog rám. Nem tudom miért, de bizalmatlan vagyok vele kapcsolatban. Valami történt, csak nem akarja elárulni, mi.
- Mama, tudni szeretném, miért szöktem meg – felelem, és erősebben megszorítom Eric kezét, csakhogy ne történjen még valami rossz. Pár nap a Bátraknál, és többé már nem igazodok ki magamon sem.
- Azt nem tudom, Leah. Tényleg azt hiszed, hogy egy kis vita ilyen „átkot” vált ki belőled? – teszi fel a kérdést. De mit jelentsen ez? Tényleg azt hiszi, hogy visszatérek hozzá?
Csodálkozom, hogy Eric nem avatkozik közbe. Csak egyszerűen áll mellettem, és van nekem.
- Igen, azt hiszem. Ha ez a vita semmit sem jelentett, akkor elmondhatod, miről szólt.
- Kérlek, hagyd abba – mondja, és letöröl egy könnycseppet a szeméből. Először is, meg vagyok lepve. De aztán megkérdezem magamtól, hogy ez az egész csak egy álom-e. Bízom a saját anyámban, hogy csak valamit eljátszik.
Ez csak egy érzés, hiszen az utóbbi időben nem sokat ülhettem a fejemen. És ha a megérzéseimben nem bízhatok, akkor kiben?
- Mama... – mondom. Fel akarok állni, de Eric visszanyom a helyemre, és a fejét rázza. Ülve maradok, és a mamámat figyelem, ahogy előkap egy kendőt, és egy túlzásba vitt mozdulattal letörli könnyeit.
- Hát jó... – motyogja. – Ha ennyire égetően érdekel téged, muszáj leszek elmesélni neked – kezdi, de előtte még rám néz. – Egy-két dolgot a fejemhez vágtál. Nem tudtam elhinni igazán, hogy ilyen valaha is megtörténhet. De téged mintha kicseréltek volna. Követelted tőlem az igazságot. Azonban abszurd volt, minden vádad pedig hamis. Nem hittél nekem.
- Milyen vádak? – a kérdés nem tőlem, hanem Erictől származik, miután megszólalni sem bírok. Némán a mamámra nézek, tudnom kell, hazudik-e nekem. Őszinte vagyok, könnyen rájöhetnék. Így születtem.
- Azt hitte, hogy valami közöm volt az apja halálához. De szerettem a férjemet, soha nem vitt volna rá a lélek őt is megsebezni – válaszolja elhaló hangon.
- Jó. Kérem, menjen ki, szeretnék egyedül beszélni Leah-val – mondja Eric rövid hallgatás után. Döbbenet ül a mamám arcára, de aztán feláll.
Az ajtónál megáll, és rám néz. Szomorúnak és elhagyatottnak tűnik. Szó nélkül elmegy, kettesben hagy Eric-kel.
- Egy szót sem hiszek – mondom, amint becsukódik az ajtó. Felnézek Eric-re.
- Én nem vagyok Őszinte, nem tudom megbecsülni, viszont nekem is feltűnt, hogy valamit rejteget.
- Ahogy majdnem mindenki – motyogom, aztán eszembe jut, hogy voltaképpen mérges voltam Ericre.
A tekintetemet az előttem lévő falra emelem, és eltöprengek mamám szavain. Nem, semmi sem ébreszt fel bennem emléket.
- Kérlek, ne legyél megint velem ilyen. Úgy a legjobb neked, ha nem tudod meg, mi folyik itt. Csoda, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy együtt voltunk a Művelteknél – mondja, és maga felé fordítja a fejem, hogy ránézzek
- Kiabálj velem, amilyen hangosan akarsz, csak ne ignorálj.
A szemeibe nézek, és amit bennük látok, jobban összezavar, mint a szavai. Sebezhetőség. Ki gondolta volna, hogy egy olyan valaki, mint Eric, sebezhető? Talán én megsebezhetem?
- Persze, rendben van. Igen, én csak egy buta kislány vagyok, úgysem érthetek semmit... – suttogom, és felállok. Eric nem tartóztat fel, azonban érzem a pillantását a hátamon.

~

Kint a folyosón még mindig ott áll Ty. Mosolyog rám, és önkéntelenül vissza kell mosolyognom. Be kell vallanom, hiányzott nekem.
- Szép, hogy viszontláthatlak. Hiányoztál, ahogy mindenki másnak is. De főleg nekem – mondja, és karjaiba húz. Finoman ellököm magamtól. A túl sok fizikai kontaktus nem jó.
- Te is nekem, tényleg. Azonban remélem világos, hogy itt fogok maradni – magyarázom, és a szemeibe nézek.
- Micsoda? De én azt hittem... A mamád úgy gondolta, visszajössz velünk. – A fejemet rázom, és egy barna hajtincset a füle mögé simítok.
- Nem, itt maradok, ameddig ki nem dobnak. Nem tudok az Őszintéknél való életemre emlékezni, itt jól érzem magam – magyarázom neki.
- Érthető. Volt, mikor miattam is otthon maradtál. Mindig is az volt az álmod, hogy Bátor lehess. Az alkalmassági vizsgád is ezt mutatta. Mikor erről meséltél nekem, összetörted a szívem. Tudom, hogy el kellett volna engedjelek, de nem tudtalak – meséli, de én csak tátott szájjal bámulok rá. Ennek így már van értelme.
- Az alkalmassági vizsgám szerint Bátor vagyok? – Van olyan tulajdonságom, amik a Bátrakhoz fűznek. Világos, miért verekedtem Peterrel. Hogy az a Művelt, akinek a nevét már elfelejtettem, miért tartott Bátornak.
- Igen, ide tartozol. Ezzel egyértelmű, hogy ide akartál jönni – mondja szomorúan.
- Nem – azonnal ellenkezek. – Biztos vagyok benne, hogy nem akartam idejönni. Elmenekültem otthonról, és ki kell találnom, mi okból. – Remélem, megérti a magyarázatomat, bár az arckifejezése valami mást sugall.
- Veszekedtél az anyukáddal, a bátyádat valahogy nem tudtad sajnálni, és én... Én persze nem vagyok Peter. – Az utolsó szavakat csak suttogja. Ezt még mindig nem vagyok képes elhinni. Szemmel láthatólag korábban egy másik személy voltam. Be kell vallanom, valami összeköt Peterrel. De a csók előző éjjel nem sokat váltott ki belőlem. Úgy összezavart, mint még soha.
- Nem, nem ezen múlik... és nem is rajtad, vagy Peterön – mondom, és hevesen megrázom a fejem.
- De láttam, mennyire szomorú voltál, mikor elment – válaszolja Ty, és elfordul tőlem.
- Ty... – mondom, s a kezemet a vállára helyezem, de lerázza róla.
- Rendben van, boldogulok vele.
- Semmit sem akarok Petertől, még akkor sem, ha úgy gondolod. Szinte semmire se emlékszem. – Körbefutkosok körülötte, hogy az arcába nézhessek. Ő a legjobb barátom, és az is marad, tök mindegy, mi volt.
- Igen, ezt elhiszem. És az a dolog Peterrel... nos, úgy néz ki, te inkább arra a fekete hajú alakra buksz – mondja, és a tekintete még mindig a földre mered. Miért nem tud rám nézni?
- Ericre? – kérdezem nevetve. – Nem, valamit félreértettél.
- Ha te mondod. Pedig úgy nézett ki, mintha már járnátok – mormolja maga elé.
- A bébiszitteremet kell játszania, és attól függetlenül, hogy sok időt kell vele töltenem, még nem jelent semmit – mondom neki, de nem úgy néz ki, mint akit meggyőztem volna.
- Oké, vissza a kérdéshez, miért szöktem meg. 99.9%-ig biztos vagyok abban, hogy a mamám miatt volt. Az nem csekély vita lehetett. Több annál. El tudnád mondani, mi történt az apukámmal? – kérdezem, és reménykedek, hogy válaszra méltat.
- Az apukáddal? Nem szívesen beszéltél róla, csak annyit tudok, hogy a Műveltek valamit csináltak.
- Hogy hívták őt? – Mikor a saját nevemet, mikor Peter nevét, és Ty nevét meghallottam, előbukkant egy emlék.
- Mario Sisley.
Hallgass rám, kedvesem. Nincs több időm. Jönni fognak.
Mikor kimondja az apukám nevét, rögtön a hangját hallom a fejemben.
Meg kell ígérned, hogy nem mondod el senkinek. Sem a mamádnak, sem Liam-nek.
Magam előtt látom őt és a pár évvel fiatalabb énem. Ijedtnek tűnök.
Vigyázz magadra. Ezt ellened is fel fogják használni. A Műveltek dolgoznak valamin, tudják, hogy én...
- Hé, Leah, hallasz engem? – kérdezi Ty, felhúzott szemöldökökkel rám néz.
- Sajnálom, mit is mondtál? – kérdezem tőle. Sóhajt.
- Csak annyit, hogy mennem kéne. A mamád és Liam már előrementek. Tulajdonképpen azt hittem, velünk jössz.
- Nem maradhattok itt tovább? – tudni akarom. Zavartan ránézek.
Nem. Kang akarta, hogy elvigyünk, majd lelépjünk.
- Kikísérjelek? – kérdezem, de Ty a fejét rázza.
- Megtalálom egyedül is az utat. Add át Peternek az üdvözletemet... – és ezekkel a szavakkal eltűnik. Nem fordul meg,, így csak utána bámulok.

~

- Miért nem tudod egyszerűen csak elmondani nekem az igazat? Eric, kérlek! Nem vagyok annyira buta, mint te azt gondolod, látom, mi folyik itt – mondom szemtől-szembe.
Mióta Ty elment, eltelt pár óra. Trisszel és Christinával ettem, utána pedig Eric-kel akartam beszélni. Nem futottam rögtön utána, úgyhogy még egyszer jönnie kellett hozzám. Elég idegesnek tűnik.
Ebben a pillanatban a szobájában vagyunk. Az ágyával szemben lévő falnak támaszkodom. Előttem áll, és a földet figyeli. Ezután határozottan felkapja a fejét, és odajön hozzám, a kezét a vállamra rakja. Állóan tartom intenzív pillantását.
- Már így is sokat tudsz. Nem kockáztathatom, hogy Max rájöjjön erre.
Neki nyom a falnak, fogva tart, hogy ne tudjak könnyen megszökni. Zavarba ejt a törődő hangja, de ezt is csak megjátssza. Ki tudja, mi mindent tesznek meg a Műveltek, csakhogy más embereket manipuláljanak. Ki kell találnom, mit terveznek.
- Hogyan jönne rá? Nem fogom senkinek sem elmondani – ígérkezem, reményteljesen ránézek, de csak a fejét rázza. – Hogy lehet valaki ilyen makacs... – motyogom, és megpróbálom ellökni magamtól, de Eric erősebb, mint én. Előrehajol, s a hosszú fekete haja csiklandozni kezdi az arcomat.
- Nem akarlak veszélybe sodorni. Meg tudnád érteni?
A szívem egyszerre gyorsabban ver, a szám résnyire nyílik, s hitetlen szemekkel nézek rá. Mióta érdekli a jólétem?
Egyikünk sem mond semmit. Az arca nagyon közel van az enyémhez, mögöttem pedig fal van. Nem tudok hátrálni. És nem is akarok.
A következő pillanatban a homloka az enyémmel érintkezik. Érzem meleg leheletét a bőrömön. A gyomrom bukfencezik egyet, miközben a szívem olyan hangosan dobog, hogy voltaképpen ő is hallja. A tekintete az ajkam és a szemem között cikázik.
Végül veszi a bátorságát, és megcsókol. Gyengéd csókot egyszer sem vártam el olyantól, mint Eric, viszont már elégszer csalódtam benne. Azonban nem én vagyok az egyetlen, aki közülünk ideges. Ő is az. Egy pillanattal az után, hogy megcsókolt, el is választja ajkainkat, és rám bámul. De nem vagyok ezzel megelégedve, többet akarok. Több kell. Gondolkodás nélkül a karomat a nyaka köré fonom, és magamhoz húzom. Mikor a szánk újra találkozik, olyan, mintha áramütés érne.

~

Ide-oda forgolódok az ágyamban, de mégsem tudok visszaaludni. Nekem aztán mindegy, milyen késő van, csak itt akarok feküdni, ameddig lehet. De mikor hirtelen zajt hallok, felpattan a szemem.
A plafont bámulom, és rögtön rájövök, rossz helyen vagyok. Ez nem a felavatottak hálóterme. Korábban le kellett volna esnie, hogy valahol máshol vagyok, ott, ahol túl nagy csend volt. Valaki mindig zajt csap, teljes csend nem létezik.
Mikor felülök, észreveszem, hogy nincs rajtam semmi. Uram. Istenem. Mi történt előző éjjel? Felszedem a ruháimat a földről, és olyan gyorsan felöltözök, amennyire az lehetséges.
Az utolsó dolog, amire emlékszem, a köztem és Eric közt elcsattant csók. De lassan minden felidéződik, és egyszerűen képtelen vagyok elhinni.
Eric kilép a fürdőszobából, egy szál farmerban. A száját szorosan összepréseli. Elgondolkodtatónak néz ki. Mikor felemeli a fejét és a szemembe néz, elakad a lélegzetem.
- Leah... – kezdi, de ő maga sem tudja, mit mondhatna.
De én tudom, mit próbál mondani. Ez az egész hiba volt. Nem történhet meg újra. Ennek egyszer sem szabadott volna megtörténnie. Az emberek hibáznak, és ez megtörtént.
Lelkileg felkészülök a szavaira, mert pontosan tudom, hogy fájni fog.
- Semmit sem kell mondanod, tudom, hogy ez többet nem ismétlődhet meg. Megértem, ha nem akarod többé a bébiszitteremet játszani. Rendben van, fogadok, Max mondani fogja Zeke-nek, hogy át kell vennie a munkádat...
- Leah, fejezd be – mondja halkan a szóáradatomnak véget vetve. Közelebb jön hozzám, és gyengéden cirógatja az arcomat.
- Nem arról van szó, hogy nem akartam, még egyszer megtörténjen. De ez túl veszélyes. Ha Max fülébe jut, nem fog neki tetszeni. – Mélyen a szemembe néz. Semmit nem mondok, így folytatja.. – Kérlek, egy szót se szólj erről. Nem akarom azt, hogy emiatt másképp bánj velem, de...
- Kapiskálom, tartsam távol magam tőled – mondom, és elhúzódom tőle. Megfordulok, majd az ajtóhoz sietek. Eric mögém áll, szorosan megfogja a vállam.
- Leah...
- Nem, minden rendben van.
Lerázom a kezét, és eltűnök a szobából. Kint a folyosón elkezdek remegni. Úgy érzem magam, mintha egy sötét sarokban bujdosnék, és soha nem jönnék újra elő.
Gyorsan letörlöm a könnyeimet, amik a szemem sarkában felhalmozódtak. Erősnek kell maradnom. Nem hiába vagyok bátor. Ó, igen, az vagyok, és meg is mutatom nekik!

10 megjegyzés:

  1. Drága Leia!
    Ez nagyon eseményes rész volt, megérte várni rá. :) Eric nagyon cuki volt *.* És na arra a csókra és a többire nem nagyon számítottam. Kíváncsi vagyok mit történt az apjával. Egyre több kérdés lett mint válasz. Imádtam.
    xx ölel, Helena Z.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Helena!
      Igen, szerintem is az volt! Hamarosan kiderül, mi történt vele, a kérdésekre pedig sorjában választ kap az ember.
      Köszönöm, hogy írtál!

      Ölel,
      Leia

      Törlés
  2. Drága Leia!
    Tudom, hogy már a hétvégén megígértem, hogy el fogom olvasni ezt a részt, főleg, hogy fel is hívtad rá a figyelmem , mennyire eseménydús lesz... így szánom-bánom, amiért csak most értem el idáig. Mert ez aztán a rész! Hű, de még milyen rész! A csók valójában nem lepett meg, azt már nagyon is vártam, de a vége... nem tudom elhinni, hogy tényleg szexeltek. Egyébként pedig nagyon aranyos, ahogy Eric megpróbálja megvédeni, de Leah helyében én nagyon-nagyon kibuknék ettől, mert nem tudnám elviselni. Ez olyan, mintha gyengének tartaná, vagy nem? Jut eszembe, most, hogy kiderült, a teszten eleve Bátor lett az eredmény, minden világos. Eddig Elfajzottra gondoltam, de ez így sokkal eredetibb <3
    Kellemes hetet!
    Millio puszi Xx szeretlek <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendiom!
      Örülök hogy tetszett a rész, ezért is sürgettelek, hiszen imádod Leah-Eric párost. :)
      Igen, szerintem is eredetibb, és inkább ez a meghökkentő, hogy csak Bátor, mikor az ember arra számít, hogy hú, tuti Elfajzott, és lám, mégsem. Nem kell mindenkinek Elfajzottnak lennie. :D
      Neked is így utólag! <3

      Ölel,
      Leia

      Törlés
  3. Szia Leia!
    Nekem nagyon bejön ez a Leah-Eric páros ahogy te mondtad és már hetek óta várom az új részt, ezért megkérdezem hogy mikor lesz fent?Már szinte kétóránként néztem a blogodat mikor rakod már végre fel... imádom a sztoriaidat!!!!!Nagyon de nagyon tetszenek.....és hogy még Tris és Christina,Négyes,Peter meg a többi felavatott is benne van de cukker ez nekem nagyon bejön.....szóval már nagyon várom a folytatást és linkelj vagy bármi én várom.:D
    Puszi..puszi! <3 Vivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vivi!
      Örülök, ha szereted a párost, ilyenkor olyan jó érzés tölt el, hogy nem valami rossz fanfiction fordításába kezdtem bele. Szinte két óránként? Te jó ég, nagyon szépen köszönöm, ha elmondom a történt írójának is, biztos nagyon fog örülni neki, hogy ennyire szereted! Viszont nem az én sztorim, így inkább maradjunk a fordítás szónál, a félreértések elkerülése végett. Ez is az egyik oka volt, hogy fordítani kezdtem, hiszen az emberek többsége megszerette a felsorolt karaktereket, így jó újra velük egy kalandot átélni. :)
      Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, amiért még nem hoztam a részt, főleg, hogy még fogalmam sincs, mikor fogom tudni hozni, de azért igyekszem!

      Ölel,
      Leia <3

      Törlés
  4. Szia Leia!
    Most találtam rá az oldaladra. Hmmmm, csak annyit tudok írni, hogy még még még :). Nagyon tetszik és sok köszönet, hogy ennyi munkát fektetsz a fordításba. 1 dologban teljesen biztos vagyok. Egy újabb olvasóra tettél szert :).
    Köszönet még 1x. Rita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Rita!
      Nagyon örülök a szavaidnak, hogy értékeled a munkámat, tényleg igyekszem, és ha tudok, fektetek rá időt. Köszönöm szépen, hogy olvasol, és remélem, a továbbiakban is itt maradsz!
      Én köszönöm! <3

      Ölel,
      Leia

      Törlés
  5. Szia! :)

    Most találtam rá a történetedre, és teljesen odavagyok érte:) Ha lehet ilyet kérdezni, mikor érkezik a folytatás?:)
    Üdv,
    Dotty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dotty!
      Nagyon örülök, ha ennyire tetszik a fordítás, és persze, hogy lehet kérdezni, már dolgozom a fejezeten, csak a vizsga miatt nem sok időm volt eddig, szóval remélhetőleg hamarosan érkezik. :)
      Legyen szép napod!

      Üdv,
      Leia

      Törlés